A Lagorai hegység a Dolomitok vidékének egyik legérdekesebb, leg vadregényesebb gyöngyszeme. Bár Trentinóban van, és közvetlenül a sziklatornyokkal tűzdelt, omlós-mállós, dolomitos hegycsoportok ölelik körül, mégis teljesen eltérő karakterjegyeket visel, geológiája egészen más.
A hegység jelentős része vulkanikus porfírból épül fel, ezért sziklái sötétebbek, barnás-vöröses árnyalatúak, formájuk kevésbé “dolomitosan tornyosak”.
Rengeteg kisebb-nagyobb tengerszem található a területén, amik a hajdanán itt kanyargó gleccserek vájta mélyedéseket töltik ki. A hegylánc elnevezése is erre utal: A Lago jelentése magyarul tó, vagy tengerszem, a Rai – pedig sugarat jelent.
A Lagorai a Dolomitok legkevésbé beépített hegyvidéke. Területét kevés sípálya, felvonó, nagy menedékház és út szabdalja, ami miatt néhány kilóméterre délre a napsütöttre Val di Fiemme pezsgő városaitól, falvaitól és sípályáitól már belépheetünk a hegység kifejezetten vad, és elhagyatott birodalmába.
Ezek miatt a terület túrasízésre kimondottan alkalmas, nekem személy szerint az egyik kedvenc célpontom. Val di Fiemmeből indulva a hegység széles, északi lejtői érhetők el, a hosszú érintetlen völgyeken keresztül, ahol akár még akkor is jó havakat találhat az ember, amikor már a déli oldalakon virágok nyílnak a tavaszi napsütésben.
A Lagorai bérceiről lélegzet elállító a kilátás. Mivel a hegységet főkép egy hosszú nyílt gerincrendszer alkotja, az erdős részek felett rengeteg pont kínál pazar panorámát többek között a Pale di Sanmartino, a Latemar, a Catinaccio vagy más néven Rosengarten és más dolomiti sziklacsoportok égbeszökő tornyaival.
A hegylánc legmagasabb csúcsa a Cima Cece, 2754 méteres magasságával, tekintélytparancsolóan emelkedik Bellamomnte falu apartmanjai és néhány szállodája fölé, széles, árnyékos, tél idején mindig hófedte arcát fordítva a település felé.
